A Kassai Thália Színház története sokban hasonlít az egyszeri kárpát-medencei ember történetére, aki soha nem mozdult ki szülőhelyéről mégis akár hét országban is élhetett. A Thália Színház létrejötte óta három államformában és két országban is működött: a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban (1969-1990), a Cseh-Szlovák Szövetségi Köztársaságban (1990-1992) és végül a Szlovák Köztársaságban (1993-). Az elmúlt évtizedek alatt Kassa is hatalmas változásokon esett át. Miközben a város népessége hatalmasra duzzadt, magyar lakosságának számaránya jelentősen megváltozott. A legutóbbi 2011-es népszámlálás idején Szlovákia második legnépesebb városában már csak 2,8 százalék vallotta magát magyarnak.

A színház eredetileg is azzal a céllal jött létre, hogy nem kizárólag székhelyén, vagyis csak Kassán fog működni, hanem vándorszínházként, utazó társulatként az ország egész területén fejti majd ki tevékenységét, sőt észak-kelet Magyarország több területe is, természetes és fontos játszóhelye. Ennek a vállalásnak a fontossága, a szűkebb és tágabb régió magyarlakta részeiben való jelenlét az idők során stratégiailag csak mélyült, még inkább életfontosságúvá vált.

A Kassai Thália Színház eddigi létezése emlékeztet a népmesék okos lányának a helyzetére is, akinek az volt a feladata hozzon is, meg ne is, legyen is, meg nem is. A színháznak ez nem feladata volt, de a kultúrpolitika és a társadalmi adottságok ezt diktálták, Kassán működött, de mégse, professzionális „kőszínház” volt, de mégse. Öntörvényű volt, de nem önálló. Mindig volt testvérszínháza, de ez nem mindig volt pozitívum és nem mindig volt nyilvánvaló. Bár 1969-ben alakult, de csak 1990-ben sikerült az önállósodás. Az intézmény huszonegy évnyi működés után cserélhette le a „színpad” kifejezést a „színház” megnevezésre. A Kassai Thália Színház, bár Beke Sándor alapító rendező-igazgató szavai szerint azért jött létre Kassán, „mert amelyik városban van villamos, az a város el tud tartani egy színházat…”, ennek ellenére mostanáig „főállású” tájolószínházként járja az intézmény a közeli és távolabbi városokat és falvakat.

Már egy 1959-es párthatározat megfontolásra ajánlotta, hogy a komáromi székhelyű Matesz (Magyar területi Színház) mellett ki kell alakítani egy másik magyar területi színházat is, eredeti tervek szerint rozsnyói székhellyel, a Mateszba olvadt Faluszínház együttesére alapozva. Tíz évvel később, 1969-ben sikerült megalapítani a Vox Humana színházat, de ezt a nevet hivatalosan az intézmény egy pillanatig sem viselhette.

A vox humana, egyrészt orgonaregiszter, melynek hangja éneklő, hasonló az emberi hanghoz. A színház nevének kiindulópontja a „stószi remete” Fábri Zoltán, közíró, kritikus gondolatából indult ki, aki lényegesnek tartotta minden helyzetben „az emberi hang, az emberi gondolat megszólaltatását”. Az emberi hang kifejezés 1969-ben a hatalmat az Alexander Dubček szlovák politikus, az 1968-as prágai tavasz egyik főszereplője által meghirdetett „emberarcú szocializmus“ programjára emlékeztette, s ez a szabad asszociáció a tervezett név azonnali betiltásához vezetett. Gyorsan kellett dönteni az új névről, és a választás Kassán, abban a városban, mely 1816-tól, az első magyar nyelvű színi társulat megalakulásától a magyar színjátszás egyik fellegvárának számított, Tháliára a színjátszás múzsájának nevére esett. Bár az intézmény a Thália Színpad nevet viselte, a logójában egészen a közelmúltig megtartotta a Vox Humana gondolatát, hiszen Nagy János szobrász, éremművész alkotása ebből indult ki. A hagyományos síró-nevető maszkokat is idéző két emberi arc egyike kezét szájához emelve beszél, énekel, kiált, közöl valamit.
A Thália Színpad első igazgatója Beke Sándor volt, első dramaturgja Gál Sándor. Társulatának egy része a komáromi Matesz „progresszívebb részéből“ alakult ki: Lengyel Ferenc, Gombos Ilona, Várady Béla, Gyurkovics Mihály, Varga Zsuzsa, Csendes László. Emellett felvételt hirdettek és ezúton Kövesdi Szabó Mária, Tamás Jolán, Bittó Eszter, Érsek György, Horváth Lajos és mások kerültek a színházhoz. Az első bemutató Goldoni Két úr szolgája című komédiája volt, 1969. november 29-én, a gömörhorkai kultúrházban, mivel akkor a színház kassai székhelye még nem készült el. Kassán a legendás „kassai Ipari“ vagyis jelenlegi nevén a Szakkay József Szakközépiskola nagytermében kezdték el a színházterem kialakítását, ezt a helyiséget akkor az iskola tornateremként használta. A Thália akkori társulata és munkatársai nagyrészt önerőből, saját kezűleg végezték az építési, átalakítási munkálatok nagyrészét. Lelkesedésből, elhivatottságból, tornateremből lett színház Kassán. Ahol 1970 közepe táján mutatkozott be kassai közönségének a csapat.

1990-től 2011-ig, egy négyéves időszakot leszámítva Kolár Péter, vezette a kassai Thália Színházat, az önállósodás is Kolár nevéhez fűződik. A köztes időszakban, 1996-tól 1999-ig, mely a sötét mečiari intendatúra időszakát is jelentette, Fabó Tibor színész volt az intézmény igazgatója. 1993-ban vásárolta meg a színház azt az ingatlant, melyben 1994-ben megnyílt a Márai Stúdió, az épület tatarozása 1994-től 2002-ig tartott. A 200 férőhelyes „nagy színházterem” máig nem saját tulajdon, de a fenntartó Kassa Megyei Önkormányzaté, a saját épületben az igazgatóság, a gazdasági részleg és egy száz férőhelyes stúdiószínházi terem található. 2011-től a Thália Színházat Czajlik József rendező vezeti.

Kassa kereskedelmi csomópont, a kulturális sokszínűség városa, Szlovákia Berlinje, Márai, a kassai polgár városa, Európa Kulturális Fővárosa 2013 és emellett mindig is pezsgő színházi életet élő város. Itt volt Katona József Bánk bánjának az ősbemutatója, 1833. február 15-én, a kassai színpadon fellépett Déryné Széppataki Róza, Kántorné, Megyeri, Egressy Gábor, Egressy Béni és mások, mind-mind a kor színművészetének legnagyobb alakjai. A kassai színjátszást Latabár Endre és a Latabár dinasztia is meghatározta, nagyon jelentős hatása volt Faragó Ödönnek és társulatának is.
A kassai Thália Színház nemzetiségi színház, de Szlovákia magyar közössége mellett, minden színházszerető, színházértő, szórakozásra vagy éppen szellemi és esztétikai kalandokra vágyó nézőt határon innen és túl, meg kíván szólítani. Jelenleg Európa legészakibb magyar színháza.